"Krebbs szakállas volt, spanielszemű, platinaszőke Krisztus. Nem voltunk nagyon közeli barátságban. Egy koktélpartin ismertem meg, ahol mint az Azonnali Atomháborút Követelő Költők és Festők országos elnöke mutatkozott be. Menedéket kért ; az sem baj, mondta, ha nem bombabiztos ; és történetesen én szolgálhattam vele.

Amikor hazaértem, és még rezgett bennem a ki-váltatlan iliumi kőangyal keltette felkavaró spirituális élmény utóhatása, azt kellett tapasztalnom, hogy lakásom nihilista tivornya áldozatául esett. Krebbs távozott ; de előbb még háromszáz dollár árát interurbán telefonált, öt helyütt kiégette a heverőmet, megölte a macskámat és az alligátorkörtefámat, és leszakította az orvosságszekrénykém ajtaját.

Konyhám sárga linóleumpadlójára ezt a verset írta, mint kiderült, ürülékkel :

Ez a konyha még nem az igazi. Nem örvendez a szívem amíg nem csupa szem-ét.

Ágyam fölött a tapétán is volt egy felirat, más - női - írással, rúzzsal, mondván : „Azt már nem

!"

Döglött macskám nyakán pedig a következő cédula lógott : „Nyau."

részlet: Kurt Vonnegut: Macskabölcső