Szenzáció!
A Dél-atlantiszi turnéjáról, a napokban hazatérő zenekar osztotta meg velünk a közölt interjút. A beszélgetésre még nyáron, a hihetetlen utazás előtt került sor a Fémforgács zenei magazin gondozásában. A turnéról a srácok csak annyit árultak el, hogy nem is történt meg, azt pedig hogy maga Platón tekerte a cigit a backstage-ben, egyenesen cáfolták!
https://www.femforgacs.hu/gyikemberz-koncertbeszamolo-es-interju/
Szenzáció!!
A kovid, reményeink szerint, mint lerágott csont került elő, a GyíkemberZ punk zenekar "Nem süt már a nap" című új videójában.
A téma egy mixtúra, egy korcs keveréke a kovid alatt mégjobban felerősödött nihil és anarchia érzésének. Nem süt már a nap, mert mindenki csak panaszkodni tud, vagy polite módon belesimul a képmutatásba, míg végül 74 éves gyomorfekélyekké nem válnak.
Nem nevetünk már semmin, csak harácsolunk, meg károgunk az egyforma hétköznapok üditő szürkeségében.
Gyűlöljük egymást a buszon, a boltban, de persze mosolyogva, udvariasan.
Felgyorsult világunk többé már nem gyors.
Helyette monoton, udvarias, szerdánként kellemetlenül cefreszagú, mert minden kedd az pont egy szombat!
Douglas Adamsnek mindvégig igaza volt! Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regényében a válasz „az élet, a világmindenség, meg minden” végső kérdésére 42. Mások szerint is.
Pedig annyira nyilvánvaló, hisz ott van minden a szemed előtt.
Nyilván megy a kesergés, hogy vége a nyárnak, meg a szokásos, és persze kötelező kispolgári őszi nyavalygások is. Meg a migráncsok, a pénztáros lőrinc, felcsút ésatöbbi. Nyugodtan dőljünk hátra, mi a művelt elit, hisz ha H.P. Baxxter azt sulykolja az arcunkba hogy a nyár végtelen, mi hihetünk neki. Decemberben ugyanitt.
Kanadia HC punk. A videóban a kötelező elemek, zeneileg a csordavokál, kvintesszencia, tisztességes iparos munka.
Állok az irodában, reggel negyed kilenc múlt két perccel. Lassan, nagyon lassan veszem csak észre, hogy tegnap lecserélték a kávé automatát. Nem baj, mondom magamban, majd rutinból szóróm bele az aprót a gépbe. A választék ugyanaz, és én ugyanazt választom mint mindig, negyed kilenc után két perccel, az irodában. Cappuccino, porból. Nem szégyen, mondom magamnak, hisz nem bírom a kávét. A szeszt se bírom, mégis iszok. Megkeverem, megszagolom. Jó lesz.
Elszívom a cigimet is, kezet mosok, hogy ne legyen büdös a kézfogásom, leülök az asztalomhoz. Valami zakatol, gyorsuló ritmusa zavar. A lábam, a kibaszott lábam az!
Mára elhízott, meglöttyedt, megette az idő a haját, de! 1998-ban ez még nem így volt! Micsoda bölcs megállapítás ez!! 98-ban jelent meg a Mechanical Animals, ( az egész album végig hallgatható ezen a gyanús orosz oldalon....izgalom!!! - nem feledlek kommunista ifjúsági mozgalom ) rám igen erőteljes hatást gyakorolva. Nem, ismétlem nem a polgár pukkasztó külsőségek fogtak meg, hanem a zene.
Az album platina lemez lett a tengeren túlon, tehát mind a kritikusok, mind a rajongók kitörő örömmel fogdták, mások, elsősorban a gyengébb érzelmű ( eszű ) vallási közösségek, sokkal többet láttak benne ( ami érthető, hiszem Manson tudatosan építette fel ezt az egész szart cirkuszt ).
"I'm not attached to your world
Nothing heals and nothing grows'
Minden vasárnap aktuális, miközben kanalazod a húslevest. Minden nap aktuális miközben kanalazod a húslevest. Minden nap aktuális. Minden nap.
Itt az új, nem szinkronos trailer!!!
Stefán Kőnig rettenetes ( AZ ) regénye végre mozivászonra került ( 1990 -ben Tommy Lee Wallace, két részes filmként adaptálta szalagra ).
Röviden:
Heten voltak, gyerekek - mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele - hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben.
Ha megnézétek, majd meséljétek el. Előre is köszi!
Az embereket ősidők óta foglalkoztatja az álmok jelentésének rejtélye. Már az ókorban is születtek az álomfejtés, technikájáról szóló könyvek, és mivel általános volt az a vélekedés, hogy az álmok voltaképpen az istenek küldte jelek, jóslatok (tehát kiolvasható belőlük a jövő), az antikvitás és a későbbi korok uralkodói udvarában - különféle jövendőmondók és csillagjósok mellett - mindig is fontos szerep jutott a ,,hivatásos" álomfejtőknek.
A XIX. század utolsó harmadában megszülető új tudomány, a pszichológia már az emberi psziché, a tudat s - Freud munkássága nyomás - a tudatalatti termékének tekintette az álmokat, és ekkoriban számos, az álmokkal kapcsolatos írás látott napvilágot.
Az álom mindig vágyteljesítés, de tudattalan vágyaké, vagyis olyan késztetéseké, amiket önmagunknak sem merünk bevallani. Ezeket a vágyakat a tudat elfojtja és a tudattalanba szorítja, amik azonban annak ellenére, hogy nem tudatosulnak, nem szűnnek meg létezni, és arra törekszenek, hogy kielégüljenek ( ehehehe - Vad Katalin ). A vágy minden esetben olyan lelki energiát jelent, ami nyugtalanítja, feszültséggel tölti el a "lelki szerkezetet", ahogyan Freud nevezi. Ha az energiaszint túl nagy, a lélek fájdalommal telik meg, a vágyat tehát valamilyen módon ki kell elégíteni, és levezetni az energiáját.