Állok az irodában, reggel negyed kilenc múlt két perccel. Lassan, nagyon lassan veszem csak észre, hogy tegnap lecserélték a kávé automatát. Nem baj, mondom magamban, majd rutinból szóróm bele az aprót a gépbe. A választék ugyanaz, és én ugyanazt választom mint mindig, negyed kilenc után két perccel, az irodában. Cappuccino, porból. Nem szégyen, mondom magamnak, hisz nem bírom a kávét. A szeszt se bírom, mégis iszok. Megkeverem, megszagolom. Jó lesz.
Elszívom a cigimet is, kezet mosok, hogy ne legyen büdös a kézfogásom, leülök az asztalomhoz. Valami zakatol, gyorsuló ritmusa zavar. A lábam, a kibaszott lábam az!